Kinek jó, ha megbolygatjuk az oktatási-nevelési támogatás eddigi jól működő rendszerét?
Kinek jó, ha megbolygatjuk az oktatási-nevelési támogatás eddigi jól működő rendszerét?
Egyértelmű és észszerű a magyar kormány szándéka, hogy egységesíti a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert (Bethlen Gábor Alap). A világosan megfogalmazott nemzetpolitika megvalósítási szerkezetének szerves részét képezik, az eddigi - a határon túli magyarokat érintő – támogatási rendszerek legjobban bevált elemei. Az átalakítás, illetve az átszervezés célja világosabbá, átláthatóbbá, rugalmasabbá és nem utolsó sorban hatékonyabbá tenni, az elmúlt évtizedek alatt kikristályosodott, de sok esetben bonyolultabbá és nehézkesebbé vált sokrétű támogatási rendszert.
Mi vagyunk a kezdeményezettek. Minden egyes forintnak csak örülni szabad és nincs helye az elégedetlenkedésnek és követelőzésnek, hiszen – de jure – más ország állampolgáraként a magyarországi költségvetésből kapjuk a támogatásokat. 2001-ben a határon túli magyar iskolákba járó tanulóknak a kedvezménytörvénnyel megítélt oktatási-nevelési támogatás óriási esemény volt magyar közösségünk életében. Jelenleg örömmel vesszük tudomásul, hogy a magyar kormány, a magyar oktatási intézményekben való tanulás érdekében ezt a támogatási rendszert kiterjeszti az óvódásokra és a beiratkozásra is.
Sajnos párhuzamosan ezekkel a kedvező fejleményekkel ismét megjelennek – mint a múltban már számtalanszor – a félrevezető, hamis és romboló hatású elmarasztaló bírálatok és támadások az oktatási-nevelési támogatási rendszer szlovákiai működésével illetve végrehajtásával kapcsolatban. Az elmúlt hét év alatt (2003-tól) a Pázmány Péter Alapítvány (PPA) tevékenységét és a magyar tanulóknak, illetve szüleiknek nyújtott támogatás módját rendszeresen bírálta, sőt támadta a Rákóczi Szövetség (RSz) valamint a Szövetség a Közös Célokért (SzAKC) központi igazgatónője. A RSz és elsősorban elnöke kezdettől fogva minden lehető alkalmat megragadott, hogy elítélje, helytelenítse a felvidéki magyar tanulókat megillető oktatási-nevelési támogatás elosztásának, lebonyolításának a PPA által kezelt és irányított formáját. Értelmetlen és káros a szövetség csökönyös magatartása. Nem igaz és félrevezető a rendszeres hangoztatása (honlapjuk szerint is) annak, hogy mennyire helytelen és súlyos hiba, hogy a 2003-as államközi megállapodás megfosztotta a felvidéki magyar családokat az oktatási-nevelési támogatás közvetlen igénybevételétől – vagyis, hogy a szülők nem kapják kézbe a kiszabott összeget.
Megdöbbentő és megtévesztő a szövetség honlapján közölt további megállapítás is: ha a támogatás összegét a szülők nem kapják saját kezükbe, akkor az azzal a veszéllyel jár, hogy a Felvidéken az elmúlt évtizedekben tapasztalt jelentős mértékű asszimiláció tovább folytatódik (felvidék.ma, 2010.nov.16.). Mintha a jelenlegi rendszer, az oktatási-nevelési támogatás megvalósítása és kihasználása a magyar tanulók javára, a szülők szövetségén keresztül elősegítené a felvidéki magyarok asszimilációját!!! Nehéz megmagyarázni ezt a teljesen torz és nem logikus következtetést.
Megdöbbentő Duray Miklós okfejtése is, és az oktatási-nevelési támogatás szlovákiai megvalósításáról alkotott – mindent szétromboló – nézete (felvidék.ma, 2010.nov.3.). A múltból már jól ismert, sajátos, meggyőződéses spekulatív módján mesterien fölépített félrevezető konstrukció (kép) teljesen lehetetlen helyzetbe hozza nemcsak az oktatási-nevelési támogatás sikeres hasznosítását, hanem a PPA eddigi, hét év alatt kikristályosodott, pontosan végzett rendszeres munkáját is. Szerinte: „…az ún. oktatási-nevelési támogatás – enyhén szólva – célt tévesztett, mert egy általány jellegű pénzfelvételi lehetőséggé fajult, …vásárlási utalványként működött. …egy jelentős részét – 6-10%-át – az úgymond kifizetés bonyolítására-végrehajtására fordították, amelynek tételes felhasználására a szlovákiai magyar közösségnek nincs megfelelő társadalmi rálátása, nem ellenőrzi senki.” Hát ez nem igaz! Duray hamis és nem igaz tényeket sorol fel, mint „szent igazságot”. Jó lenne, ha előbb utánanézne, hogy mi a valóság, a gyakorlati tényállás és nem hagyná magát vakon befolyásolni mások által. Ha nem ismeri pontosan a reális helyzetet, jobb lenne, ha nem szólna ehhez a témához. Ez a félrevezető kritika, magabiztosan rosszmájú vélemény csak azt bizonyítja, amit már régen tudunk: hogy hagyja magát befolyásolni a háttérből rendszeresen ható „rossz szelemének”, a SzAKC igazgatónője mesterkedéseinek.
Egyértelmű, hogy a RSz és a SzAKC elégedetlenségének és kitartó támadásainak eredője a múltban gyökerezik, amikor 2003-ban mind a két szervezet eltökélt szándéka volt mindenáron megszerezni az oktatási-nevelési támogatás végrehajtásának jogkörét (a RSz a célalapok segítségével, a SzAKC pedig a saját hálózatával) és nem utolsó sorban az ezzel járó működési költséget (6-10%). Nehezen viselték el, hogy tisztább, észszerűbb és áttekinthetőbb megoldásnak tartottuk egy önálló alapítvány létrehozását, valamint hatáskörében kiépíteni az oktatási-nevelési támogatás megvalósítását illetve kezelését Szlovákia magyar közösségében.
Mindezek után érdemes föleleveníteni, hogy minek köszönhetően és hogyan jött létre Szlovákiában e támogatás már hét éve működő rendszere, amely nagy segítség közösségünk valamennyi, magyar iskolába járó tanulója, pontosabban szüleik számára. A 2001-ben megszületett ún. státustörvény, amit később hivatalosan kedvezménytörvénynek neveztek át, csak Szlovákiában illetve a szlovák politikai színtéren váltott ki szinte hisztérikus ellenállást – KDH körökben még ellentörvény javaslat is született! M.Dzurinda kormányfő hallani sem akart arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás Szlovákiában, a magyar iskolákban elkezdjen működni. Egyébként ettől az időponttól számítható M.Dzurinda és Orbán Viktor elhidegülése. Szó sem lehetett róla, hogy közvetlenül a magyar szülők kezébe kerüljön a magyarországi pénztámogatás. Ezt, különös, kificamodott logikával diszkriminációnak nevezték! Ezért született meg a mentő gondolat, hogy kormányközi megállapodásban kell megfogalmazni a kedvezménytörvény által kihirdetett oktatási-nevelési támogatás szlovákiai megvalósítását úgy, hogy a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SzMSzSz) iskolai szervezetein keresztül érvényesüljön. Ekkor kellett erre a célra gyorsan létrehozni a Pázmány Péter Alapítványt, amelynek alapítója a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SzMPSz) volt, amelyhez később csatlakozott a SzMSzSz is. Hosszú, fárasztó küzdelem és viták után született meg 2003-ban a kormányközi megállapodás és munkához látott a PPA kuratóriuma. Ha nem sikerült volna a kétoldali megállapodás, akkor ma nincs oktatási-nevelési támogatás Felvidéken. A PPA-nak szigorúan be kell tartania e támogatással kapcsolatos magyar jogszabályokat. A kuratórium évről-évre pontos rendszer szerint megfogalmazza a feltételeket, majd kihirdeti a pályázatot. Miután minden egyes magyar iskola szülői szervezete beküldte a kérelmet, megtörténik az ellenőrzés és a kiértékelés. Végül az illetékes magyarországi szervek ellenőrzése után sor kerülhet a végrehajtás, az átutalás megvalósítására. Az egyes magyar iskolák szülőszövetségének feladata a pénzbeli támogatás tervszerű fölhasználása és így a szülők is tudatosítják, hogy – főleg az iskolaév elején – valamennyiüknek milyen sokat jelent ez a magyarországi segítség. Általában a szülők az iskolával illetve a tanári karral együtt terveznek és osztják be a pénztámogatást. Bebizonyosodott, hogy a határon túli magyar közösségek közül éppen a Felvidéken valósul meg az oktatási-nevelési támogatás a leghatékonyabban (csaknem 100%-os): ahány tanuló van a magyar alap- és középiskolákban, annyiszor 23 ezer forint érezik Magyarországról és kerül szétosztásra a szülőszövetség alapszervezetei között. A PPA kuratóriuma az átutalt működési költséget (az oktatási-nevelési támogatás 6-8%-át) is tervszerűen és ellenőrzötten használja föl, pályázatok útján osztja szét (pl. iskolabuszokra).
Téves és félrevezető, ha valaki azt hangoztatja, hogy ez az aránylag bonyolult mechanizmus, az oktatási-nevelési támogatás szétosztása és a működési költség összegének fölhasználása nem esik szigorú ellenőrzés alá. A PPA rendszeresen köteles elszámolni azon magyar hivatalos közegeknek, amelyek a kedvezménytörvény értelmében kezelik és felügyelik az oktatási-nevelési támogatás megvalósítását. Másrészt, az alapítvány kuratóriuma – a kétoldali megállapodás értelmében – évente köteles részletes beszámolóban tájékoztatni a szlovákiai külügyminisztériumot (KM) az elvégzett munkáról, amelyet a szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottság is értékel. Összegezve: az alapítvány csupán végrehajtó testület, amely a magyar (illetve a szlovákiai) jogszabályoknak megfelelően működik, és egyúttal beszámolási kötelezettsége van a szlovákiai KM felé.
Meggyőződéssel állítom: az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy ez a rendszer illetve a PPA jól és megbízhatóan működik. Az iskolai szülőszövetségek felelősségteljesebben tudnak gazdálkodni, mintha a pénz az egyének kezébe kerülne. Ezért el kell ítélni, és el kell utasítani minden olyan igyekezetet, amely a szerkezet és működése alapvető átalakítására, vagy bomlasztására törekszik. Tudatosítanunk kell azt a fontos tényt is, hogy a jelenlegi szlovákiai kormányban a külügyminiszter (akinek a tárcája felügyeli a támogatás lebonyolítását) az a M.Dzurinda, aki csaknem egy évtizeddel ezelőtt hallani sem akart arról, hogy Magyarország támogassa a felvidéki magyar szülőket, illetve tanulókat. Józanul tehát: hiú ábránd, hogy alapjában véve megváltozhasson a jelenlegi támogatási rendszer. Sőt, ha megbolygatnánk, akkor végzetesen ártanánk a felvidéki magyarságnak.
Bízom benne, hogy a PPA ebben az évben is pontosan és akadálymentesen végzi majd munkáját, és maradéktalanul sor kerül az oktatási-nevelési támogatás szétosztására, ami az eddigi tapasztalatok alapján is ösztönzően fog hatni a magyar szülőkre, hogy Felvidéken minél több magyar fiatal tanuljon az anyanyelvén.
2011. január 5.
Duka Zólyomi Árpád
