Az elmúlt hét eseményei: 2008. május 26 - június 1.
Bizottsági (külügyi, emberi jogi) hét van mögöttünk, amely alatt delegációs ülések is voltak és más nem tervezett akciók is.
Az EJAB két legérdekesebb témája az őslakosság jogai és védelme, valamint a kínai emberi jogi helyzet volt. Természetesen Kínával kapcsolatban - a súlyos emberi jogok be nem tartása és sérelme mellett - a tibeti helyzet részletes elemzésénél és megvitatásánál kötöttünk ki.
A KB ülésén több találkozóra és eszmecserére került sor. D. Rupel, Szlovénia külügyminisztere a Tanács soros elnöke a május 26-27-i ülésről számolt be, továbbá talákoztunk K. Erjaveccel, a Szlovén Köztársaság védelmi miniszterével is. Nagyon érdekes eszmecsere volt Törökország külügyminiszterével, Ali Babacannal, aki az ország EU-s főtárgyalója. Számos, nem könnyű kérdésre kellett válaszolnia, elsősorban az emberi és kisebbségi jogok betartásával, a nők helyzetével, a törvények implementálásával, a kurdok helyzetével, a kínzásokkal és más kérdésekkel kapcsolatban. Megszavaztuk E. Brok (EPP-ED) kitünően előkészített jelentését a bővítési stratégiáról. A fő problémánk az, hogy hogyan tovább. Nagyon óvatosan kell kezelni a további bővítések kérdését. Előttünk van egy szinte kötelező terület, a Nyugat-Balkán és ez is számos fejtörést jelent. Sorban állnak a további országok is, mint pl. Ukrajna, Moldva Köztársaság és a kaukázusi államok is, mivel mint ESZP-hoz csatlakozottak, természetesnek tartják, hogy egyszer ők is taggá válnak. Ez viszont a mi becsléseink szerint nagyon távlati vágy lehet csak. Ezért igyekszünk úgy megfogalmazni, hogy az ESZP egy átmeneti állapot és ez nem jelent automatikus tagságot. Törökországot illetően pedig inkább csak a kiemelt partnerséget szeretnénk támogatni.
A KB ülésén be kellett számolni a grúziai parlamenti válsztásokról (május 21.), ahol az EP hét tagja vett részt mint megfigyelő. A delegáció elnökasszonya (Isler Beguin, fr. zöld) után én is összegeztem megfigyeléseimet. Lényegében jobban előkészített választás volt, mint a januári elnökválasztás. Hiányosságok természetesen voltak, de elsősorban technikai jellegűek. Szaakasvili pártja fölényesen győzött (60%), ami talán nem a legjobb állapot. Hangsúlyoztam, hogy nagy érzékkel és türelemmel kell működniük a jövőben, nehogy - ahogy ezekben a régiókban szokás - autoritatív önkényuralommá fajuljon a helyzet. Az is természetes jelenség a posztszovjet államokban, hogy az ellnzék elégedetlenül az utcára vonul és tömegtüntetéseket rendez. Viszont Grúziában az ellenzék szétszórt, nem tudta megát hatékonyan megszervezni.
Csáky Pál, az MKP elnöke hétfőn és kedden Brüsszelben volt, mint az SzK NT-a küldöttségének tagja egy EU-s konferencián. Azokívül, hogy mi ketten is találkoztunk vele és megvitattuk az otthoni problémákat, megszerveztünk egy találkozót Martensszal, az EPP elnökével is. Szerintem nagyon fontos az MKP számára, hogy a kapcsolattartás európai színten rendszeres legyen. A mi helyzetünk és megítélésünk jelenleg jó, sőt a legjobb a három szlovákiai néppárt közül.
A hét folyamán sor került a dél-kaukázusi EP delegációnk ülésére, ahol az azeri külügyminiszterrel folytattunk eszmecserét, valamint a Fehérorosz delegáció ülésére, amelynek témája a belarusz vallásszabadság elfogadhatatlan állapota volt (jelen volt a Szacharov díjas A. Milinkievics is, aki a demokratikus ellenzék vezére).
Két kiállítás megnyitásán is voltam. Az egyiket a fideszes Becsey Zsolt rendezte, Bácska és Bánát múltját és jelenét mutatták be. A másikat Sógor Csaba, RMDSZ-es képviselő szervezte, amelynek témája Erdély volt.
