Az elmúlt hét eseményei: 2008. július 7-13.
Ismét EP plenáris ülés volt Straszburgban, de ez már az utolsó a nyári szünidő előtt. Szokás szerint EPP-ED frakció-, munkacsoport, előkészítő és bizottsági üléseink is voltak.
A KB ülésén, a plenáris ülés előtti végső vita, majd szavazás volt az EU szankciók alkalmazásának értékeléséről szóló jelentésről. Nagyon jól előkészített jelelntésről van szó, amellyel áttekintettük a szankciók eddigi hatékonyságát és megfogalmaztuk a szigorúbb, következetesebb ellenőrzést.
A plenáris ülésen, H. G. Pöttering, a ház elnöke megnyitójában, a kötelező ügyrendi kérdések előtt beszámolt és nagy sikerként könyvelte el Ingrid Betancourt újságírónő kiszabadítását a venezuelai gerillák karmaiból. 2002-től tartották fogva, míg a venezuelai elnök irányításával, jól megszervezett, szite filmbe illő akcióval rabolták el 15 további társával együtt és szállították el őket a fővárosba, Bogotába. Tervbe vettük, hogy meghívjuk I. Betancourt asszonyt valamelyik straszburgi EP ülésre.
Az EP ülésen megvitattunk és jóváhagytunk egy jogszabály csomagot az élelmiszer adalékok, ipari enzimek és aromaanyagok egységes engedélyezéséről. Viharos vitát váltott ki a frakcióban és a plénumban is az a szocialisták által kezdeményezett határozati javaslat, amely a roma ujjlenyomat-adatbázis olaszországi lérehozásáról szól. Az olasz képviselők már a frakcióban bizonyították, hogy ez az anyag valótlan adatokra és információkra épül. Tulajdonképpen egy szocialista támadás a jobboldali kormány ellen. ívégül kis többséggel megszavazta az EP, az EPP-ED többségi tartózkodott, én viszont ellene szavaztam. Homályosak és elfogadhatatlanok voltak az érvek, illetve több időt kellet volna hagyni a helyzet tisztázására. Közös vita volt az energiapiacról szóló több jelentésről, mint például a földgázszállító hálozatokról, a földgáz belső piacáról és az európai energiatechnológiai tervről. Ugyancsak közös vita folyt a közösségi vasutakról (biztonság, Európai Vasúti Ügynökség létrehozása stb.). Jóváhagytuk az EU bővítési stratégiájárol szóló Brok jelentést, a világűr és biztonság c. jelentést és “A helyzet Kínában a földrengés után és az olimpiai játékok előtt” megnevezésű nyilatkozatot. Számomra érdekes téma volt a Balti-tengeren tervezett, Oroszországot és Németországot összekötő gázvezeték környezetre gyakorolt hatásai c. M. Libicki jelentés, amelyet a munkacsoportokban és a frakcióban végigkövettem és vitáztam. Sikerült a plénumban is fölszólalnom. A probléma abban rejlik, hogy ez egyelőre egy kétoldali megegyezés, ami az EU közös energiabiztonságának programja értelmében nincs rendben. Határozottan kifejtettem, hogy mind a nyolc érintett ország részvételével egy komoly, szakmai környezetvédelmi hatástanulmány kidolgozása után szabadna dönteni az 1200 km hosszú, kis mélységben elhelyezett gázvezeték fölépítéséről, természetesen összhangban az unió energiahordozók szállítási hálozatának a jövőbeni terveivel.
Csütörtökön délelőtt sor került a francia elnökség programjának ismertetésére és megvitatására. Ami még eddig nem történt meg az EP történezében, személyesen Franciaország köztársasági elnöke. N Sarkozy mutatta be az elnökség programját. Kész élvezet volt hallgatni az előadását, mesteri, néha színpadias szónoklatát. Mindenesetre hatásos, meggyőző és szuggessztív volt. Három és fél órán keresztül folyt heves vita, Sarkozy pedig türelmesen reagált minden hozzászólóra. A francia elnökség fő feladata a Liszaboni Szerződés ratifikálási folyamatának abefejezése és az írek által okozott gubanc valamiféle megoldása - amire már több elképzelésváltozat született. Természetesen az unió legfontosabb témáit tovább kell vinnie a francia elnökségnek: klímaváltozás, energiabiztonság, bevándorlás, védelmi politika, külkapcsolatok, az agrárpolitika reformja és az unió bővítési politikája.
Ülésezett az EPP-ED bővítési és szomszédságpolitikai munkacsoportja is. A téma Kelet- (Ukrajna, Belaruasz) és Délkelet-Európa (Szerbia, Bosznia-Hercegovina,Koszovo) valamint Dél-Kaukázus volt. Én azt a feledatot kaptam, hogy áttekintő előadást tartsak a dél-kaukázusi helyzetről, elsősorban a grúziai állapotokról, ahol a két oroszok által erőteljesen támogatott szakadár köztársaság (Abházia, Dél-Oszétia) kapcsán egyre feszültebb a helyzet, sőt ellenséges, harci állapot alakult ki.
