Emberi jogok a Balkánon
Az EP Emberi jogi Albizottságában napirenden volt egy igen fontos és érdekes kérdés, az emberi jogok érvényesülése a nyugat-balkáni államokban, pontosabban Horvátországban, Macedóniában és Szerbiában.
Az Európai Bizottság és az Amnesty International képviselőjének elemzése alapján egyértelműen Horvátországban (jelölt állam, folynak a csatlakozási tárgyalások) legjobb a helyzet. A kisebbségi és a polgári jogok alkotmányos szinten érvényesülnek. Problematikus terület az igazságszolgáltatás és a korrupció. A soknemzetiségű Macedónia (jelölt állam, nem kezdődtek meg a tárgyalások) jól fejlődött az elmúlt évek alatt, de a 2008-as erőszakos események megzavarták ezt. A Börtönrendszer állapota aggasztó, a bánásmód nem kielégítő. Szerbiában (nemrég írta alá a Stabilitási és Társulási szerződést az EU-val) az emberi és kisebbségi jogokat alkotmányos keret szavatolja, de hiányos a garancia, nem kielégítő a megvalósítás folyamata. A háborús bűnösök fölkutatása erőteljesen folyik, csak még eredménytelen. Az emberi jogi, illetve civil szervezetek helyzete nem kielégítő, az utóbbi időben romlott. A társadalomban ismét megjelent a nemkívánatos gyűlöletbeszéd.
Külön specifikus kérdés a romák helyzete a balkáni államokban, ami bonyolult feladatot jelent az EU felé igyekvő államoknak.
A hosszú és heves vitában a macedóniai és a szerbiai helyzettel foglalkoztam. Macedónia sok nemzeti közösségből álló, multinacionális ország, ahol az Ohridi Szerződés és az un. Badinter-rendszer értelmében példaszerűen megszervezték az etnikai közösségek együttélését és együttműködését. Természetesen még sok a problematikus terület: akadozik a párbeszéd a politikai pártok között, lassú az igazságügy reformja, nehézkes a rendőrségről szóló törvény érvényesítése, akadozik a nők és a gyerekek jogainak védelme valamint az oktatás, igazságszolgáltatás és a szociális támogatás. Ennek ellenére ismét hangsúlyoztam, illetve fölhívtam a Tanács és a Bizottság figyelmét arra, hogy ideje lenne megkezdeni Macedóniával a csatlakozási tárgyalásokat. Meggyőződésem, hogy a hiányokat így gyorsabban és hatékonyabban lehetne fölszámolni. Néhány nap múlva kellemes meglepetésben volt részem. Az EP-be látogatott a macedóniai parlament küldöttsége, amely külön találkozót kért velem. A küldöttség tagjai külön megköszönték nekem a határozott kiállást Macedónia mellett, majd részletesen elemeztük az ország helyzetét illetve problémáit.
Szerbiával kapcsolatban kiemeltem, hogy az EU elsőrendű feladatai közé tartozik Nyugat-Balkán csatlakoztatása az unióhoz. Tekintettel arra, hogy az országgal már aláírtuk a Stabilitási és Társulási Szerződést, jobban és szigorúbban oda kell figyelni arra, hogy mi történik az országban. Ilyen fontos terület az emberi jogok helyzete is, amelynek szerves része a kisebbségi jogok szavatolása is. Elemeztem a vajdasági helyzetet és kiemeltem, hogy tulajdonképpen egy soknemzetiségű, multinacionális régióról van szó, ahol a többéves balkáni háború fölborította az etnikai arányokat. Fölhívtam a figyelmet arra, hogy az EP 2005-tös tényfeltáró küldöttségének jelentését a mai napig nem tárgyaltuk meg a bizottságban. Azóta is vannak problémák, időről-időre érkeznek hírek - különböző NGO-któl, emberi jogi szervezetektől - kisebbségek, ill. vallási képviselők elleni incidensekről, igazságtalan bírósági döntésekről és a gyűlöletbeszéd elterjedéséről. Problémák vannak a kisebbségi oktatás területén is. Ezért javasolta bizottságunk külön összejövetelét Szerbiával, az ottani emberi jogi, ill. kisebbségi jogbiztonsággal kapcsolatban, ahol meghallgatnánk több NGO-t, polgári szervezetet és emberi jogi aktivistákat. Ideje lenne nagyobb felelősséggel és odafigyeléssel foglalkozni ezzel problémakörrel.
