Az ENP-ED európai parlamenti képviselőcsoportja
1999 júliusa óta az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja az Európai Parlamentben a legnagyobb frakció az új, 732 fős Európai Parlamentben.
A képviselők közül 264 fő az ENP-ED képviselőcsoport tagja. A képviselőcsoport az Európai Unió 25 tagállamának kereszténydemokratáit, konzervatívjait és más közép és jobbközép politikai erőit egyesíti. Az ENP-ED képviselőcsoport a hét frakció közül az egyetlen, amelyhez mind a 25 tagországból csatlakoztak képviselők.
Az ENP-ED képviselőcsoportjának vezetője Hans-Gert Poettering európai parlamenti képviselő. Ő irányítja a vezetőséget - a 8 alelnökből és egy pénztárnokból álló elnökséget - és a fontosabb vitákban képviseli a frakciót az Európai Parlamentben. Munkáját támogatják a Parlament 20 bizottságának koordinátorai valamint a képviselőcsoportban helyet foglaló nemzeti delegációk vezetői. A képviselőcsoport politikai és szervezeti működését a frakció titkársága segíti. A képviselőcsoportnak saját ötletgyára van - az Európai Ötletek Hálózata -, amely lehetőséget nyújt a poltika, a gazdaság, a szellemi élet más képviselőinek a találkozásra, eszmecserére az Uniót érintő nagyobb távlatos kérdések megvitatására.
A frakció elődje, a Kereszténydemokraták Képviselőcsoportja 1953 júniusában alakult meg az Európai Szén- és Acélközösség kezdeti - a nemzeti parlamentek küldötteiből álló - közgyűlésén, s központi szerepet játszott az Európai Unió történetének minden pontján, a kezdetektől kezdve egészen máig, az Európai Alkotmányról folyó vitáig.
Az ENP-ED frakciójában helyet foglaló pártok közül sokan az Európai Néppártnak, az európai szinten elsőként megalakuló nemzetek feletti politikai pártnak is tagjai. A képviselőcsoport többi tagja pedig az Európai Demokraták csoportjához tartozik, mely szövetségesként csatlakozott a párthoz. Mindnyájan azon dolgoznak, hogy ellensúlyozni tudják az európai baloldal politikai prioritásait és elősegítsék a közös cél megvalósulását, egy versenyképesebb és demokratikusabb, a polgárokhoz közelebb álló Európa létrejöttét.
Az ENP-ED egy olyan Parlament legnagyobb képviselőcsoportjaként, ahol a nem-szocialista pártok egyértelműen többségben vannak, mindenki másnál jobb helyzetben van ahhoz, hogy meghatározhassa a testület politikai napirendjét és megnyerje a legkritikusabb szavazásokat. Erről az erőről tanúskodik az a tény is, hogy 1999 óta, az ENP-ED képviselőcsoportja minden más képviselőcsoportnál többször szavazott többségben az Európai Parlament havi plenáris ülésein.
A számok azt is bizonyítják, hogy az ENP-ED képviselőcsoportjának tagjai nagy számban töltenek be kulcspozíciót a Parlamentben - így például az Európai Parlament 22 állandó, illetve albizottságából kilencnek az elnökségét látják el, a 14 alelnöki posztból hetet, az öt quaestori tisztségből pedig négyet töltenek be. Az ENP-ED képviselőcsoport tagjainak a 20 parlamenti bizottságon belüli jó helyzete biztosítja a jogot számukra az Európai Parlament álláspontjának a legfontosabb jogszabálytervezetekben és egyéb fontos jelentésekben való megfogalmazására: a képviselőcsoport minden más frakciónál több ilyen fontos témájú előadást kapott.
Befolyásának maximális érvényesítése érdekében az ENP-ED képviselőcsoportja ki tudta használni azt a tényt, hogy az Európai Parlament az Európai Unió rendszerén belül egyre erősebb politikai intézménnyé vált.
A Maastrichti szerződéssel (1993) a jogalkotás sok területén adott volt már a Parlament számára az EU Miniszterek Tanácsával történő együttdöntés joga, az Amszterdami (1999) és a Nizzai (2003) szerződéssel tovább bővült a közös jogalkotás területe. Mára a Parlament az EU politika területének több mint kétharmadán egyenrangú partner a jogalkotási folyamatban. Továbbá övé az utolsó szó a nem mezőgazdaságra fordítható kiadások összetételével és az Európai Bizottság kinevezésével és menesztésével kapcsolatban.
