Európai Parlament
Az Európai Parlament székhelye Strasbourg, de a parlamenti bizottságok többnyire Brüsszelben dolgoznak, a főtitkárság pedig Luxembourgban van. Ezt az 1992-es edinburgh-i csúcstalálkozón, illetve az 1999-es amszterdami szerződésben rögzítették.
Ha valaki találkozót beszél meg egy EP-képviselővel az Európai Parlamentben, ajánlatos a találkozó helyében is egyértelműen megállapodni. Ha erről megfeledkeznek, akkor előfordulhat, hogy a találkozóra valaki Strasbourgba megy, mivel ott van a parlament hivatalos székhelye, ám a képviselő közben Brüsszelben várja (vagy éppen fordítva). Miért folyik tehát az Európai Parlament munkája három, egymástól távol eső városban? 1951-ben az újonnan alakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) intézményeinek a tervek szerint Brüsszelben lett volna a székhelyük.
Ehhez az alapító tagok egyhangú döntésére lett volna szükség, a belga miniszterelnök azonban a vallóniai iparvárost, Liege-t javasolta. Végül a luxembourgi székhelyben sikerült megállapodni. Itt nem volt viszont akkora ülésterem, amely képes lett volna befogadni az összes képviselőt az ESZAK parlamenti közgyűlései alkalmával. Legközelebbi alkalmas helyként az Európa Tanács strasbourgi ülésterme kínálkozott.
Így azután 1952-től az elzászi főváros, a francia-német megbékélés szimbóluma lett az európai képviselők plenáris üléseinek helyszíne. 1957-ben megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), és ahogy a közösség feladatköre bővült, az intézmény munkájának mind nagyobb része folyt Brüsszelben. A pénzügyi, jogi intézmények és a Számvevőszék Luxemburgban maradt, de a belga főváros vált az Európai Bizottság és a tanács legtöbb feladatkörének a központjává. A közgyűlés - melynek neve 1962 márciusában Európai Parlamentre változott - fokozatosan Brüsszelbe tette át a működését. Derek Prag brit konzervatív EP-képviselő 1989. januári jelentését követően hivatalosan is elfogadták a működés Brüsszelbe történő részleges áthelyezését. A cél a parlament munkájának ésszerűsítése és a bizottsághoz és a tanácshoz való fizikai közelség volt. A plenáris ülések továbbra is Strasbourgban voltak, de a többi ülést Brüsszelben tartották. A parlamentnek így lett három működési helyszíne, és ez jelenleg is így van. Belgiumnak és Franciaországnak évekig nem sikerült megegyezésre jutnia a hivatalos székhellyel kapcsolatban. Az Európai Tanács 1992-es edinburgh-i ülésén született meg végül a megállapodás. Belgium elfogadta, hogy Strasbourg legyen a hivatalos székhely évi tizenkét plenáris üléssel, ha a többi tevékenység (bizottsági és képviselőcsoporti ülések, egyéb ülések) helyszíne Brüsszel lesz. Ezt a megállapodást hivatalosan az amszterdami szerződés rögzítette.
Napjainkban a 732 EP-képviselőt számláló parlament nem bérli tovább a kereteit úgyszintén kinövő Európa Tanács üléstermét. A plenáris ülések megtartására két saját ülésterme van már, az egyik Strasbourgban, a másik Brüsszelben, a főtitkárság pedig továbbra is Luxemburgban található. Költségvetési és gyakorlati szempontok miatt időről időre felvetődik a működési helyszínek földrajzi elkülönülésének és a helyének témája. Bármilyen változáshoz azonban a miniszterek tanácsának egyhangú egyetértése szükséges.
