Jogbiztonság és egyenrangúság
Bevezetőben engedjen meg Képviselő Úr egy személyes kérdést: Milyen így távolról, a karosszékből szemlélve figyelni a nagy politikai „homokozót”?
Mivel tudatában voltam annak, hogy az EP képviselőségemmel hivatásos politikai pályafutásomat befejezem, már időben lelkileg fölkészültem arra, hogy hirtelen megszűnik a napi, illetve heti hajsza és az ezzel járó feszültség is. Nem könnyű ez a leállás, hiszen csaknem két évtizeden keresztül aktív résztvevője voltam magyar közösségünk, Szlovákia illetve az unió politikájának. Szerettem a képviselői munkát, sőt az EP tevékenység kimondottan izgalmas volt - gyakran elfog a nosztalgia. Szinte hiányzik az erőltetett menetelés, a rengeteg váratlan eseménnyel megtűzdelt mozgalmas élet. De az is igaz, hogy most már, bizonyos megnyugvással (lehet, hogy kritikusabban) nagyobb távlatból szemlélhetem a nagypolitika szép és sikeres, illetve sajnos nagyon gyakran „szennyes”, kiábrándító megnyilvánulásait.
Az MKP-nak nagy érdeme van abban, hogy Szlovákia első körben tagja lett az EU-nak. A szlovák politikai elit ezt ugyan hajlamos elfeledni, de hogyan sikerült „beírni” magunkat Európában?
Valóban nagyon büszkék lehetünk arra, hogy az MKP szerves összetevője volt - a mindent tönkretevő mecsiarizmus korszaka után - az ország aránylag gyors euroatlati integrációjának. Nagyon sokat jelentett a mi következetességünk. Ennek köszönhettük, hogy fokozatosan kivívtuk a nemzetközi elismerést is. Az Európai Parlamentben, természetesen elsősorban az Európai néppárti frakcióban (EPP), az öt év alatt (Bauer Edittel együtt) rádöbbentem arra, hogy az MKP-t olvasható, megbízható és kiszámítható pártnak tartják - ami megnyugtató, sőt büszke érzéssel töltött el. Különös torz helyzet, hogy otthon, Szlovákiában mindenféle szélsőséges, fölösleges etnikai és örökös feszültséget keltő (még az ún. volt partnereink is ódzkodnak tőlünk) tömörülésként kezelnek, s a nemzetközi színtéren viszont elismert, szilárd keresztény-konzervatív, illetve jobb-közép pártnak tartanak. (Jó szemléltető példa az elhangzottakra az az eset, amikor a három DSZM képviselő mindent megtett annak érdekében, hogy felvételt nyerjenek az EPP frakcióba. Ehhez viszont mind a három szlovákiai néppárt beleegyezése kellett. Mi, az MKP képviselői voltunk a leghatározottabb ellenzői, a KDH is végül mellénk állt de az SDKU EPP-s képviselői sumákoltak, inkább nem nyilatkoztak és kivártak. A másik példa a Liszaboni Szerződés pozsonyi ratifikációja volt, amikor a KDH nem szavazta meg a dokumentumot. Ezért nagyon kemény bírálatot, szidalmat kaptak a KDH EP képviselői az egész frakció előtt az akkori elnökünktől, H.-G. Pötteringtől, mi pedig dicséretet és elismerést.) Az MKP jelenlegi elnöke és vezetősége rendszeres és jó kapcsolatot tart fenn az EPP európai szövetségével, EP frakciójával, annak elnökével és vezetőivel valamint az EP volt (H.-G.Pöttering) és jelenlegi elnökével (J. Buzek).
Mit jelent a hazai magyar közösség számára az, hogy az MKP tagja az Európai Néppártnak?
Magyar közösségünk kezdettől erélyes és következetes támogatója volt az EU integrációnak. Az Európai Közösségben a demokrácia, a tolerancia és a jogállamiság garanciáját látja. Lehetőségét annak, hogy a határok értelmének megszűnésével, a régiófejlesztésre fektetett elsődleges hangsúllyal és egyéb előnyös tervezetekkel, elképzelésekkel szorosabbá válik a Kárpát-medencei magyarság fokozatos és tervezett együttműködése - ami vidékeinknek, falvainknak, népünknek csak hasznára válhat. Ezeknek, az értékeknek és ennek a magatartásnak az unióban az egyértelmű képviselője az Európai Néppárt (EPP). Habár politizálása megfontolt és magatartása gyakran óvatos, de magyar nemzeti közösségünknek elfogadható. Tekintettel arra, hogy az EP-ben a legerősebb frakciót testesíti meg, számunkra megbízható hátteret jelent. Az EPP talaján sikeresebben tudjuk érvényesíteni elképzeléseinket. Egy igen fontos tényezőről sem szabad megfeledkezni. Történelmi-társadalmi tény (saját tapasztalataim is ezt bizonyítják), hogy felvidéki magyarságunk többsége konzervatív meggyőződésű és magatartású. Így ez a közeg és eszmei irányvonal felel meg nekünk a legjobban. Ezért is választottuk a három párt egyesülése, az MKP megalakulása után röviddel ezt az irányvonalat és büszkék vagyunk arra, hogy Szlovákiából az MKP lett az első tagpárt az Európai Néppártban (2001).
Ön az európai parlamentben rendre felhívta a figyelmet a felvidéki magyar kisebbséget ért jogsérelmekre. Volt értelme? Merthogy sokak véleménye szerint a kisebbségi jogokat illetően az EU struccpolitikát folytat.
Igen, nagyon sokan kételkednek és fölteszik a kérdést, hogy van-e értelme az unióban, illetve az Európai Parlamentben fölhívni a figyelmet a jelenlegi kormányhatalom szélsőséges nacionalista és az uniós értékrendet erősen sértő magatartására valamint a minket érő sorozatos jogsérelmekre. Én megfordítanám a föltevést. Gondolkodjunk el azon, hogy milyen állapotban lenne nemzeti közösségünk, ha Szlovákia nem lenne az unió tagja, illetve nem lennének EP képviselőink és kapcsolataink a nemzetközi színtéren. Nap, mint nap érnek minket meglepetések. A populista nemzeti szocialista kormányhatalom romboló munkája következetes, hatályos jogszabályokkal törekszik jogaink korlátozására, létünk és jövőnk megnyomorítására. Nemcsak szerzett jogaink csorbulnak napról-napra, hanem természetes jogaink is veszélyben vannak. Állandón résen kell lennünk. Ezért elengedhetetlen, hogy minden támadás után, pozsonyi parlamenti és EP képviselőink valamint pártunk azonnal fölemelje a hangját, „üsse az asztalt” és nagy lármát csapjon, nemcsak otthon, hanem minden fórumon ahol csak lehet (EBESZ, ET, EP stb). Tapasztalatból mondom, hogy első lépésben nagyon fontos részletesen tájékoztatni a kollegákat arról, hogy mi történik otthon. Csak miután megvan a fogékony háttér, van értelme tovább nyomulni és fokozatosan kihasználni más lehetőségeket is (EB kérdések, meghallgatás, szakbizottsági ülések stb.). Annak ellenére, hogy az EB és az EP bizonyos rétege azzal igyekszik elhárítani ezeket, a kellemetlen problémákat, hogy mindez a tagállamok hatáskörébe tartozik - a folyamatos és következetes nyomásgyakorlás rendkívül fontos eszköz. Meggyőződésem, hogy bizonyos foganatja is van. Nem megnyugtató, de tényként kell megállapítani, hogy Fico-kormány által, jogbiztonságunk ellen illetve jogaink fokozatos csorbítására elfogadott törvények és intézkedések sokkal kegyetlenebbek lennének, ha nem előzte volna meg a fölháborodás és a nyomásgyakorlás a különböző nemzetközi fórumokon. Természetesen, még a jelenlegi állapot is tarthatatlan. Nagyon fontos e téren az EP-n belül a megnyert szövetségesekkel és nem utolsó sorban a Kárpát-medencei magyar EP-képviselők többségével való szoros együttműködés.
Azáltal, hogy decembertől hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés (az alapjogok chartája bekerült az unió szabályai közé, és a preambulum kimondja: a kisebbségi jogok az emberi jogok részét képezik), gyakorlatilag is várható előrelépés uniós szinten a nemzeti kisebbségek jogvédelme terén?
Az EU valamint nemzetei és nemzeti közösségei jövőjét illetően, minden szempontból nagyon fontos dokumentum a Liszaboni Szerződés (LSZ) és csakúgy a külön dokumentumként megszavazott Alapjogok Európai Chartája, amely megköveteli az emberi és polgári jogok szigorú betartását. Nagyon fontos pillanat volt számunkra és egyúttal a csaknem 60 milliós uniós nemzeti és etnikai kisebbségek számára, hogy ez a téma ott szerepel a szerződés preambulumában. Ebbe kell megkapaszkodni és fokozatosan kiépíteni a kisebbségi közösségek jobiztonságának szilárd hálózatát az unión belül. Jelenleg az EU e téren nagy hiányossággal rendelkezik: a közösségi jogrend nem gondol a tagállamokban élő nemzeti és etnikai kisebbségi jogi helyzetére. A 2004-es forradalmi bővítés után nagyon időszerűvé vált a kisebbségi jogok problémakörének a kezelése. Ekkor hoztuk létre a Kisebbségi Intergrupot, amelyben a magyar képviselőknek meghatározó szerepe volt. Az elmúlt öt év alatt sikerült néhány olyan dokumentumot tető alá hoznunk, amelyek megfogalmazzák a kisebbségi jogvédelem fontosságát és lehetőségeit, beleértve az autonómiát is. Úgyszintén sikerként könyvelhetjük el a bécsi Alapjogi Ügynökség létrehozását. A LSZ égisze alatt meg van a remény arra, hogy ezt a területet fokozatosan ki lehet építeni úgy, hogy a kisebbségi jogvédelem az unió jogrendjének szerves részévé váljék. Ehhez viszont szükséges az EP-képviselők legszélesebb rétegének, az EB-nek és a Tanácsnak a szoros és következetes együttműködése.
Az MKP-ból kivált képviselők új pártja a többségi nemzettel való megbékélést jelöli meg fő attribútumaként, azt sugallva, mintha az MKP nem ugyanarra törekedne, csak éppen nem bármi áron…
Az MKP-ból kivált elégedetlen képviselők új párt alakítása a hiúságból és meggondolatlanságból fakad. Életveszélyesen merész kísérlet felvidéki magyar közösségünkkel, amelynek végkimenetele keserves helyzetbe hozhatja népünket. Most, amikor a hatalmon levő kormány napról-napra új, kisebbségi jogainkat csorbító intézkedésekkel áll elő, milyen óriási naivitás azt képzelni, hogy az a megoldás útja, ha minden ilyen esetben előbb a szlovákság egy tiszteletreméltó töredékével (gondolok az új párt tagjaira) meg kell találni a kompromisszumot, hogy azután gyengéden az asztalra üthessenek. Sajnos messze nem olyan légkörben élünk, amelyben a józan észérvek, a demokratikus értékek, a jogállamiság és az egyenrangúság érvényesül. Ebben a helyzetben pedig az egység és az összetartás a küzdelem leghatásosabb fegyvere. Ismerem magyarlakta vidékeink minden zeg-zugát, így tapasztalatból tudom, hogy ez népünk nagy többségének óhaja is - nem pedig a széthúzás és az értelmetlen, bizonytalan kísérletezés. A megbékélésre szükség van, de nem minden áron, fokozatosan lemondva nemcsak szerzett, hanem természetes jogainkról is. Elsősorban a többségi nemzet politikai képviseletének feladata, hogy szavatolja az ország nemzeti kisebbségek jogbiztonságát olyan szinten, amellyel tagjai maximálisan elégedettek. Ezt követeli meg az unió értékrendje is, amely minden tagállam számára kötelező érvényű.
Véleménye szerint mi 48. március 15-ének üzenete, tanulsága ma a felvidéki magyarok és politikai képviseltük, az MKP számára?
Tizenegy évszázados történelmünk gyászos és dicső eseményei azt bizonyítják, hogy nemzetünk számára nincs nagyobb érték, mint a szabadság és függetlenség - és ha kell, népünk meg is küzd érte. Az 1848. március 15-én kitört forradalom és az ezt követő Szabadságharc történelmünk egyik legkiemelkedőbb eseménye. Az egymást követő nemzedékek szimbólumává vált - a szabadságért folytatott küzdelem jelképévé. Ahogy kötelességünk ismerni múltunkat, vallani a hovatartozást és vállalni mindazt az értéket, amit őseink megalkottak, ugyanúgy kötelességünk évről évre megemlékeznünk március 15-éről és a Szabadságharcról, valamennyi harcosáról és hőséről. Ez ad szilárd meggyőződést és öntudatot a jelenben valamint erőt ahhoz, hogy céltudatosan tervezzük jövőnket. 1848-49 eseményei megmutatták, hogy mit jelent az összetartás és az egységes föllépés. Március 15-e azt üzeni nekünk, hogy irtsuk ki, távolítsuk el sorainkból a viszályt, a torzsalkodást és az ellenségeskedést. Álljunk szorosan egymás mellé, és akkor sikeresek leszünk. Különösen ebben, a parlamenti és helyhatósági választások évében felvidéki magyarságunk illetve legitim politikai képviselet, az MKP számára ere nagyon nagy szükség lesz.
A jövő tervezéséhez, a derűlátáshoz adjon erőt nekünk az 1848-49-es Szabadságharc hőseinek elszántsága és akarata. Erőt ahhoz, hogy a jövő nemzedékének továbbíthassuk: kultúránkat, hagyományainkat, nyelvünket és nemzeti öntudatunkat. Erőt ahhoz, hogy egységesen és egyetértésben a józan megfontolástól vezérelve folytassuk utunkat és valósítsuk meg elképzeléseinket.
(Gyepes Aranka)
2010. március
