Kinek jó az oktatási-nevelési támogatás új rendszere
Felvidéken 2011 őszétől, a magyar fél döntése értelmében új rendszer alapján történik az oktatási-nevelési támogatás, amelynek végrehajtásáért most már a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) felel. Szükség volt-e erre a változtatásra vagy sem, azt az elmúlt hónapokban számos nyilatkozat és cikk fejtegette és magyarázta. Tény és való, hogy a Pázmány Péter Alapítvány (PPA), amely csaknem kilenc éve e célból jött létre, félre lett állítva. Történt mindez annak ellenére, hogy a határon túli magyar közösségek közül csak a szlovákiai magyarság körében valósult meg, úgyszólván százszázalékosan, a támogatás szétosztása úgy, hogy ez összhangban volt a szlovák kormány által kierőszakolt kormányközi megállapodás feltételeivel is. A PPA hatáskörébe utalt anyagi eszközökkel a kuratórium pontosan és hatékonyan gazdálkodott. A rábízott pénzügyi eszközöket a magyar illetékes szervek szigorú és ellenőrzött szabályainak megfelelően, pályázatok útján osztotta szét úgy, hogy az a hazai magyar oktatás és művelődés javára váljon.
Ezzel a kérdéssel illetve helyzettel foglalkozik az az írás is, amely „Oktatási-nevelési támogatás egy gombnyomásra” címmel 2012. február 4-én jelent meg a „felvidék.ma” honlapon Pogány Erzsébet tollából. Az első részben nagy lelkesedéssel megállapítja, hogy az oktatási-nevelési támogatásnak az új rendszer szerinti lebonyolítása, amit most már az SZPSZ hajt végre az eredeti - a státustörvény - szellemében fog megvalósulni Szlovákiában is. Megjött a várva várt pillanat, amikor a támogatásnak a felhasználása már nem a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SZMSZSZ) alapszervezetein keresztül történik, hanem közvetlenül a családokhoz jut el a meghatározott pénzösszeg. Vagyis a szülők döntenek arról, hogy mire költik el a magyar állam hozzájárulását a tanulók magyar nyelvű oktatásához (milyen jó, elmarad az időigényes elszámolás is - P.E.). Ez az a tény, ami nemcsak bennem vált ki kételyeket. Hol a garancia, hogy ezt a támogatást a szülő valóban gyermeke oktatására és művelésére fogja fordítani? Az SZMPSZ vezetőinek elképzelése illetve igyekezete, hogy majd rábírják a szülőket arra, hogy összeadják a magyar államtól az OTP-számlájukra kapott összeget és így majd közösen és egységesen fogják azt fölhasználni - naiv és hiú ábránd. Természetesen tisztelet a kivételnek, de meggyőződésem, hogy a szülőknek csak kis hányada fog ilyen becsületesen gondolkodni és cselekedni. Az eddigi tapasztalat és gyakorlat bizonyítja, hogy az SZMSZSZ alapszervezetei által (a tanári karral együttműködve) tervezett és fölhasznált támogatás egyértelműen hatékonyabban érvényesült a tanulók oktatási-nevelési-művelődési folyamatában. Ráadásul könnyített a szülők tanévkezdési anyagi gondjain. Egyúttal az alapszervezet és a PPA Kuratóriuma által rendszeresen működött a következetes ellenőrzés is. Összegezve: tegyük föl a kérdést, melyik a tisztább és hatékonyabb módszer? Természetesen, ha már a magyar fél úgy döntött, hogy egységesen, minden határon túli magyar közösségben ezen új módszert fogja alkalmazni, gyermekeink és magyar iskoláink érdekében mindent meg kell tenni, hogy az oktatási-nevelési támogatás maximálisan hozzájáruljon a magyar oktatás feltételeinek és minőségének javításához. Sajnos, a hírek szerint az új lebonyolítás még messze van attól, hogy olajozottan működjön. Több helyen még egész osztályok máig sem kapták meg a támogatást. Számos pedagógus is panaszkodik, kifejtve, hogy az eddigi rendszer áttekinthetőbb és effektívebb volt.
Az idézett írás másik felében a szerző (P.E.) ismét megragadja az alkalmat, hogy rosszmájúan belemarjon a PPA Kuratóriumába. Az elmúlt nyolc év alatt egyszerűen nem tudott napirendre térni afölött, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelését és ezzel együtt az évi működési költséget nem sikerült az SZKC-nak megszereznie (megj.: a pénz könnyen kifolyik a keze alól). Ezért lépten-nyomon bírálta, támadta és ócsárolta a PPA Kuratóriumának tevékenységét - bizonygatva, hogy ilyen formában az oktatási-nevelési támogatás nem hatékony és nem szolgálja nemzeti közösségünk művelését, felemelkedését. Sajnos, P.E. (az SZKC igazgatója) ezzel a félrevezető nézetével környezetében sok mindenkit megfertőzött. Hamis, sőt hazug információkra épülő hírek rendszeres terjesztése alakította ki a feszült légkört a PPA körül. Ha valaki nem ismeri a valós helyzetet, akkor milyen jogon mond elmarasztaló ítéletet a kuratórium vagyoni és pénzgazdálkodása fölött? A PPA Kuratóriuma az ún. működési költséggel minden évben szabályszerűen, a követelményeknek megfelelően gazdálkodott. Ebből az összegből, pályázatok formájában különböző módon támogatta felvidéki magyar iskoláink munkáját. Azt híresztelni, hogy a kuratórium nem tud gazdálkodni és elherdálja a rábízott pénzt - aljas és rosszmájú félrevezetés.
Éveken keresztül csak belső vitáktól volt hangos az alapítvány háza tája? De kinek és minek volt köszönhető a kuratóriumon belüli feszült állapot? Egyrészt az említett alattomosan gerjesztett külső támadásoknak, másrészt annak, hogy Pék László, az SZMPSZ elnöke nem volt képes elviselni, nem tudta megemészteni, hogy már nem ő a kuratórium elnöke. Az örökös elégedetlenség, a rendszeresen fellángoló viták elsősorban neki, illetve a pedagógusszövetség képviselőinek volt köszönhető. Az, hogy nem tudták érvényesíteni elképzeléseiket, az egyszerűen nem igaz! Minden hasznos érdemi javaslatukat, elképzeléseiket figyelembe vette és megszavazta a kuratórium többsége. Pék Lászlóval az élen szívós és következetes háttéri lobbizásukkal valamint romboló munkájukkal elérték, hogy megbénult, mellékvágányra került a PPA. A pedagógusok szövetségén kívül kinek hozott hasznot, kinek jó a magyar kormány meglepő döntése? Sem a szülői szövetségnek, sem a magyar tanulóknak, de az iskoláknak, illetve a tanároknak sem.
Igen, a magyar fél döntése valamennyi kuratóriumi tagot érzékenyen érintett, megdöbbentett. Az igaz, hogy egyesek örültek, a többség viszont nem tudta mire vélni a döntést. Miért kellett leállítani, szétrombolni azt, ami jól, olajozottan és sikeresen működött - kinek segített, kinek lett jobb?
Befejezésül csupán annyit szeretnék leszögezni, hogy magyar társadalmunk számára károsak az ilyen és hasonló félrevezető, gonosz írások és intrikák, valamint az olyan magatartású személyek, akik önös érdekből céltudatosan tönkreteszik azt, ami jó és hasznos közösségünknek.
Duka Zólyomi Árpád
