PETŐFI SÁNDOR EMLÉKNAP

Kiskunfélegyháza

Az „Isten hozott Petőfi Sándor” fotókiállítás

megnyitó beszéde

         Hölgyeim és uraim!

         „Isten hozott Petőfi Sándor!” Hét éve, 2003. március 15-én Pozsonyban ezzel a köszöntéssel üdvözöltük az újjászületett Petőfi-szobrot egy méltó és biztonságosabb környezetben, a pozsonyi Medikus kertben.

         Ma itt, Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban, számos gyönyörű felvételnek köszönhetően a pozsonyi Petőfi Sándor emlékmű üdvözli mindnyájukat. „Isten hozta Önöket” a város önkormányzata és a kiskunfélegyházai Petőfi Emlékbizottság által, az idei Petőfi Emléknap keretében megrendezett fotókiállításon. A Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya adományozza a fényképeket Kiskunfélegyházának. Radnai Béla szobrászművész Petőfi-szoborkompozíciója felújításának, újraavatásának, illetve leleplezésének részleteit mutatja be ez a kiállítás.

         A pozsonyi Petőfi Sándor szobrot, amely leleplezésének 100. évfordulója jövőre lesz, a pozsonyiak, 19. századi, Petőfi iránti nagy tisztelete és lelkes szeretete hozta létre.

         Petőfi Sándor többször járt Pozsonyban - általában az Országgyűlés ülésezése alatt. Minden egyes alkalommal, izgalommal és nagy reményekkel érkezett Magyarország helyettes fővárosába. Alapvető tapasztalatokat szerzett közéleti ismeretekből és politikából, aminek később Pesten nagy hasznát vette. A pozsonyi polgárok általában, de főleg a forradalom és a Szabadságharc alatt nagy érdeklődéssel és büszkén figyelték a költő pályafutását.

         A Szabadságharc bukása utáni Bach-korszak zsarnoksága ellenére Petőfi emléke tovább élt Pozsonyban, a kiegyezés után új erővel megelevenedik. Fokozatosan kialakul egy erőteljes Petőfi kultusz a városban. 1873-ban megalakul a Toldi Kör, amely a magyar irodalom népszerűsítésével foglakozik és ezen belül elsősorban Petőfi Sándor emlékével illetve költészetével. Petőfi ünnepségeket rendeznek, amelyekre rendszeresen meghívják a budapesti Petőfi Társulat íróit. A Toldi Kör székházában Petőfi-mellszobrot avatnak, majd 1900-ban emléktáblát helyeznek el arra a házra (Blaskovics-ház), az Apácapályán, amelyben a költő élt.

         Pozsonyban a Petőfi-kultusz kicsúcsosodása a szobor elkészítése és fölavatása volt. A nagyszerű Mária Terézia szobor alkotója, a pozsonyi születésű Fadrusz János minden vágya egy pozsonyi Petőfi szobor elkészítése volt. 1902-ben bejelentette a városnak, hogy saját költségére elkészít és fölállít egy Petőfi Sándor emlékművet. Sajnos a sors közbeszólt, egy évre rá, 1903-ban elhunyt a kiváló magyar szobrászművész.

         A századforduló után viszont egy német nemzetiségű újságíró vetette föl a Petőfi-szobor fölállításának és az ezzel kapcsolatos közadakozásnak a gondolatát. Végül, 1904-ben megalakult a Szoborbizottság, amely meghirdette a nyilvános pályázatot azzal a feltétellel, hogy csak magyar művészek pályázhatnak. Az eredmény bizonyította a nagy érdeklődést: 37 pályamű gyűlt össze. A Bíráló Bizottság úgy döntött, hogy a pozsonyi születésű Radnai Bélát, Fadrusz János tanítványát bízta meg a szoborkompozíció elkészítésével. A pozsonyi polgárok gyűjtésbe kezdtek. Nemzetiségre való tekintet nélkül a helyi lapok, intézmények, a szegény dolgozók és az értelmiség adta össze a tekintélyes összeget (55 ezer koronát). Vagyis, a város lakosságának, az adakozók ezreinek kezdeményezésére született meg Radnai nagyszerű szecessziós szoborkompozíciója.

         Hölgyeim és uraim! Tekintsük meg, hogy mit jelképez, miről szól, és mit ábrázol a pozsonyi Petőfi-szobor. Petőfi lantját a talpazatra fektetve, kezébe kardot ragad, hogy a közelgő vészben hősi ellenállásra buzdítsa honfitársait. Egy lépcsővel lejjebb a múzsa áll, aki kérő tekintetet vet Petőfire, hogy ne kockáztassa drága életét. A szobor carrarai márványból, a talpazata haraszti termőkőből (mészkőből) készült. A szobor egyes részeit közvetlenül Carrarában, Radnai irányítása alatt faragták ki, majd vonattal szállították Pozsonyba.

         1911. szeptember 8-án került sor, a nagy ünnepséggel egybekötött szoboravatásra, amelyen számos közjogi méltóság és kiemelkedő egyéniség jelent meg. Jelen volt Budapestről a Petőfi Társaság küldöttsége, élén az elnökkel, Herceg Ferenc íróval, aki a leleplezésnél ünnepi beszédet mondott. A Petőfi-szobrot szemben a Nemzeti Színházzal, a Sétatéren (akkor Kossuth tér) helyezték el.

         Nem sokáig, nem egész egy évtizedig büszkélkedhettek a pozsonyiak és gyönyörködhettek a csodálatos Petőfi-szoborban. Az I. világháború végén, illetve a gyalázatos trianoni döntésnek köszönhetően elrabolták, elkobozták Pozsonyt. Azt a várost, amely több mint 240 évig Magyarország fővárosa volt. Így a Petőfi-szobor is elveszett a magyarság számára. Trianon után a cseh katonaság és állami tisztségviselők árasztották el Szlovákiát - mivel szlovák hadsereg és állami alkalmazottak nem léteztek. A csehek elborult aggyal és politikai szenvedéllyel pusztítottak, romboltak mindent, ami az Osztrák-Magyar Monarchiára emlékeztetett. 1921-ben, először a Fadrusz János Mária Terézia szobrát törték darabokra, rombolták le. Petőfi Sándor szobra - hála Istennek - megmenekült a megsemmisítéstől, csupán bedeszkázták. 1921 őszén megszületett a Városi Tanács döntése: a Petőfi Sándor emlékművet lebontják, darabjait ládákba teszik és elhelyezik a Frigyes (Grassalkovics) palota garázsába. 1928-ig tartották itt, majd átszállították a Marhavásártér (vágóhíd) istállójába.

         1931 szeptemberében, a magyar szocialista diákok, a Sarló mozgalom tagjai feltörték a ládákat és megkoszorúzták Petőfi szobrának darabjait. Abból az időből érdemes megemlíteni néhány érdekes epizódot. A harmincas években Sopron városa (ahol Petőfi katonáskodott) meg a karta vásárolni Pozsonytól Radnai szobrát, de sikertelen volt a vállalkozás. 1936-ban, amikor a város vezetése úgy döntött, hogy csaknem ugyanarra a helyre, ahol Petőfi-szobra állt (kicsit hátrább), fölállítja a legnagyobb szlovák költő, P.O.Hviezdoslav szobrát, szóba került a Petőfi-szobor visszahelyezése, mégpedig a Jakab bíró vásártérre. Nem lett belőle semmi, győzött a nacionalizmus.

         A második világháború után soká kellett várni, míg 1955-ben egy elhagyott városszéli telep raktárában rábukkantak Petőfi Sándor szobrára. Ekkor határozott úgy a Városi Nemzeti Bizottság úgy, hogy a Duna jobboldalán, a ligeti parkban föl lehet állítani a költő szobrát. Erre 1956-ban került sor - szép helyet kapott a szobor.

         A hatvanas évek elején a ligeti parkot J.Král, szlovák költőről nevezték el és szobrát a Petőfi szoborral szemben helyezték el. Így Radnai szobra nem soká maradt ezen a helyen. Rövid időn belül áthelyezték egy eldugott, nem éppen méltó helyre (nyilvános WC közelében). Mi fiatalok, illetve a pozsonyi és a város környékén élő magyarok évente ide jártunk, egy-egy szál virággal, vagy kis hóvirág csokorral megemlékezni március 15-kéről - de ezt csak titokban tehettük. Csak 1968 után változott a helyzet. A Csemadok KB égisze alatt hivatalossá vált a március 15-kei megemlékezés. Később ezt a hatáskört a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya kapta meg, és így a mai napig mi vagyunk a március 15-kei ünnepség főszervezői.

         Az elmúlt évtizedek alatt sok támadásnak vol kitéve Petőfi Sándor szobra. Számtalanszor meggyalázták, bemázolták, megrongálták és megcsonkították. Az időjárás és a természet is megtette a maga káros hatását. A nacionalista-soviniszta szoborgyalázók nem kímélték Petőfi szobrát. Fokozatosan szétzúzták: Petőfi kardját, majd karját, a pálmaágat és a múzsa karját letörték, a költő arcát szétroncsolták. A rendőrség sohasem volt képes kézrekeríteni a tetteseket.

         A rendszerváltás után úgy tűnt, hogy minden megváltozik. De a rövid föllángolás után ismét a nacionalisták és a magyar gyűlölők kerekedtek felül.

         Csak 1998-ban került sor a pozsonyiak illetve a Petőfi-rajongók kis csoportjának az összejövetelére, ahol megvitattuk, hogy itt az ideje, tenni kell valamit a Petőfi-szobor megmentéséért. Ennek folytatásaképpen, 2000. március 15-kén létrehoztuk a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottságot (PSEB), azzal a céllal, hogy megkíséreljük fölújítani és egy méltóbb, védettebb helyre áthelyezni a Petőfi emlékművet. 2000. június 19-kén a Pozsonyi Kerületi Hivatal bejegyezte a bizottságot és így a PSEB engedélyt kapott a működésre. Mindent megmozgattunk, hogy elérjük célunkat. Fokozatosan kialakult egy jó együttműködés a föpolgármesterrel, a fövárosi önkormányzattal, az óvárosi polgármesterrel és a képvielő testülettel. A Fővárosi Műemlékvédő Hivatal (PAMING) 2001-ben meghirdette a pályázatot a Petőfi-szobor felújítására és áthelyezésére. 2002-ben a PSEB nevében, a felvidéki magyarság körében meghirdettük a közadakozást. 2002 márciusában a VILARD szobor-restauráló társaság megnyerte a pályázatot, és így elkezdődött az érdemi munka. Ki kell emelni, hogy a szobor felújításához szükséges, tetemes pénzösszeg összegyűjtéséhez nagy mértékben hozzájárult a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a szlovákiai kormány is.  Különösen bonyolult és hosszadalmas folyamat volt a helyszín kiválasztása. Végül, a város vezetésével egyetértésban, a Medikus-kertre esett a választásunk.

         2003. március 15-ke nagy ünnep volt nemcsak a pozsonyiak, hanem felvidéki magyarságunk számára is. Magyarországi és szlovákiai magyar közjogi méltóságok részvételével újralelepleztük, újraavattuk Radnai Béla gyönyörű szecessziós Petőfi-szoborkompozícióját.

         Tisztelt hölgyeim és uraim!

         Az Önök elé tárt kiállítás erről a felújítási folyamatról és újraavatásról szól, amit a Felvidék egyik legkiválóbb fotóművésze, Könözsi István örökített meg. Könözsi fotóművész jóvoltából életre kel Önök előtt Petőfi Sándor szobra, annak leleplezése és az elmúlt időszak ezzel kapcsolatos eseményei. Könözsi István váratlan és kedves pillanatokat is lencsevégre kapott. Olyan mozzanatokat, amelyeket csak egy fotóművész tud észrevenni. A VV birtokában levő képanyag, néhány éven keresztül vándorkiállításként került bemutatásra Felvidék különböző helyein. Sajnos állandó kiállítási helyet nem tudunk biztosítani.

         Tisztelt jelenlevők! Különös, zaklatott sorsa volt a pozsonyi Petőfi-szobornak. Volt idő, amikor nyoma veszett - csak a hatalom bennfentesei tudták hol van. Ennek ellenére megmentettük Radnai Béla szobrát. Tulajdonképpen a Petőfi Sándor szobor kálváriája hűen tükrözi felvidéki magyarságunk kilenc évtizedes szenvedéseit és hányattatását. De most büszkén és örömmel mondhatjuk, hogy méltó és csaknem biztonságos helyen áll a pozsonyi Medikus-kertben.

         Hölgyeim és uraim!

         Mindent összegezve: azt hiszem nagyon jól döntött Városi Válaszmányunk. Nagy öröm számunkra, hogy Petőfi városának, Kiskunfélegyházának ajándékozhatjuk ezt az anyagot, ezeket a dokumentumokat.

         Országgyűlési képviselő úr, a Petőfi Sándor Emlékbizottság elnöke, polgármester úr! Gondozzák olyan szeretettel ezt a kiállítási anyagot, mint amilyen lelkesen készült. Tudjuk, jó kezekben lesz.

         Ezennel megnyitom a pozsonyi Petőfi Sándor szoborról készül fotókiállítást.

         Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Kiskunfélegyháza, 2010. július 31.

                                                                           Duka Zólyomi Árpád