Megmozdult valami Fehéroroszországban?
Az EP-nek a Fehér-oroszországgal (Belarusszal) való együttműködési küldöttsége, amelynek az elnöke Jacek Protasievicz (EPP-ED) lengyel képviselő, meghívta Brüsszelbe az ismert belarusz ellenzéki politikust, Alexander Kozulint, aki augusztusban szabadult a börtönből. Kegyelmet kapott Lukasenko köztársasági elnöktől!
A minszki egyetem volt rektora 2006-ban köztársasági elnökjelölt volt. Miután “nagy fölénnyel” ismét Lukasenko győzött, Minszk utcáin többnapos tömegtüntetésre került sor (a nép a meghamisított választások ellen tüntetett), amit a hatalom kegyetlenül szétvert. A. Kozulint ezután börtönözték be és ítélték el öt és félévi fegyházbüntetésre. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy amikor 2004 végén megalakult a Belarusz Demokratikus Ellenzék (BDE) - amelynek az alakuló konferenciáján én is ott voltam - A. Kozulin nem csatlakozott ehhez a tömbhöz. A BDE közös jelöltje A.Milinkievics volt (2006-ban megkapta az EP Szaharov-díját), Kozulin pedig függetlenként indult (mi ezt akkor nem helyeseltük). Az is igaz, hogy az elmúlt évek alatt Kozulin lett a leghíresebb politikai fogoly az országban.
Mivel én is tagja vagyok a delegációnak, a délelőtti eszmecsere után részt vettem egy szűk körű munkaebéden, ahol részletesen megvitattuk a legújabb fehérorosz fejleményeket.
Úgy tűnik, hogy az utóbbi másfél év alatt fokozatosan kezd megváltozni Lukasenko lelkes oroszbarát politikája. Putyinék tudniillik nem áhítoznak a Lukasenko által szorgalmazott szoros orosz-fehérorosz unió létrehozására és a kőolaj, ill. a földgázárak kedvezményét is fokozatosan leépítették. Az oroszok grúziai inváziója pedig kimondottan megrémítette a diktátort. Lukasenko kiadta a parancsot a külügyminiszternek, hogy az EU-val és az USA-val kezdje el kiépíteni a kapcsolatok normalizálásának az útját. A litván külügyminiszter, Petras Vaitiekunas szerint Belarusz kétségbeesett jelzéseket küld a nyugat felé. Lukasenko további három politikai fogolynak adott kegyelmet. Az EU új stratégián gondolkodik Fehér-oroszországgal szemben. Brüsszelben tervezik a fehérorosz külügyminiszterre, Sergej Martynovval a találkozót. A balti-államok és Lengyelország a szankciók enyhítése melle száll síkra.
Természetesen és nézetem szerint ez mind nagyon jól hangzik, de kiindulva a tapasztalatokból, nagyon óvatosan, reálisan és ésszerűen kellene értékelni ezeket az ún. kedvező változásokat. Lukasenko politikája, több mint másfél évtizede erő, sőt erőszak politika. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen diktátor rendszerre hathat-e valamilyen nemzetközi nyomás úgy, hogy gyökeresen megváltozzon (hasonló a véleményem Kubáról is). Eddig az volt a törekvésünk, hogy támogassuk, megerősítsük, fölépítsünk egy erős ellenzéket, amelyik megdönti majd a Lukasenko-féle rendszert. Mindenesetre meg kell várni a szeptember 28-i parlamenti választásokat, hogy milyenek lesznek. Demokratikus, pluralista, a valódi ellenzék is szóhoz jut-e majd? Ez is csak egy előzetes jelzés, ill bizonyítási lehetőség lesz.
Duka Zólyomi Árpád
