Szobieszki lovas szobra Párkányban
Siker koronázta Párkány polgárai egy lelkes csoportjának, a LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulásnak a többéves szívós, kitartó munkáját. 2008. október 25-én, a párkányi csata 325. évfordulója alkalmából, ünnepélyes keretek között fölavatták Sobieski lengyel király lovas szobrát. Tudomásom szerint, ez az első bronzból öntött királyi lovas szobor Szlovákia területén. Minden elismerésem a Dániel Erzsébet és Boócz Mária által irányított lelkes társulásnak. Öt éven keresztül, akadályokat nem ismerve, csökönyösen sikerült megszervezniük, hogy három ország - Magyarország, Lengyelország és Szlovákia - együttműködésével és támogatásával elkészült a párkányi csata emlékműve. Külön ki kell emelni, hogy nemcsak szoboravatásra került sor, hanem kétnapos emlékünnepségre, amelynek keretén belül egy színvonalas nemzetközi konferencia is megvalósult.
A szabad Közép-Európa múltja és jövője elnevezésű konferenciát kitűnő fölkészültséggel Farkas Iván parlamenti képviselő elnökölte. Szakács Lajos, budapesti hadtörténész előadásának köszönhetően részletes betekintést kaptunk a 325 évvel ezelőtti párkányi csata eseményeibe. Egyértelműen meggyőződhettünk arról, hogy milyen nagy jelentősége volt Magyarországnak a török hatalom alól való felszabadítása szemszögéből. Pontosabban a győzelmes csata volt az első állomás Esztergom és néhány évre rá Buda fölszabadításához. Ezzel a korral foglakozott Vojtech Dangl fölolvasott előadása is. Tudniillik a szlovák hadtörténész személyes okok miatt nem tudott megjelenni. Arkadiusz Adamczyk lengyel politológus-történész előadása azért volt figyelemreméltó, mert a Trianon utáni közép-európai zilált illetve igazságtalan állapot rendezésére és a nemzetek közötti együttműködésre ösztökélő elképzelésekről valamint kezdeményezésekről beszélt. Megemlítette gróf Esterházy Jánosnak, a Duna menti nemzetek uniója létrehozására felvázolt elképzelését is. Foglakozott a lengyel-magyar kapcsolatokkal, és hangsúlyozta a V4-ek szerepét a térség jövője szempontjából. A saját előadásomban Közép-Európa jelenét és jövőjét elemezte az Európai Közösség és a kárpát-medencei magyarság szemszögéből. Sógor Csaba, erdélyi EP képviselő előadásában, egész sor példát hozott föl arra, hogy az itt élő népek, ha akarják, megtalálják a közös hangot egymás között. Röviden beszámolt a romániai helyzetről és kifejezte meggyőződését, hogy az unión belül a jövőben sikerül pozitív értelemben megváltoztatni a többség és a kisebbség viszonyát. Az utolsó előadást, Szesztay Ádám (BP) tartotta, aki Újfalusi Gábor, a volt NDK-ban tanult értelmiségi életútján keresztül mutatta be, hogy a népek közti szolidaritásnak elengedhetetlen fontos szerepe van a jövő szempontjából.
A konferencia után a Párkányi Múzeumban részt vettünk, a Szobieszki szobor alkotójának, Győrfi Lajosnak a műveiből összeállított kiállítás megnyitásán. A művész eddig csaknem 150 nagyszerű köztéri szobrot alkotott, elsősorban kiemelkedő történelmi személyiségekről. Ő lesz az alkotója, a jövő évre tervezett komáromi Szent István szobrának is.
Másnap, az ünnepi szentmise után került sor a párkányi csata emlékművének, Szobieszki János, lengyel király lovas szobrának a fölavatására, római katolikus plébániahivatal melletti parkban. Nagyszabású rendezvény volt, ahol a három ország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia magas szintű képviselettel vonult föl. Annak ellenére, hogy az avatási szertartás, elsősorban a három nyelvre tolmácsolt beszédek miatt nagyon hosszúra nyúltak, nagyszabású felemelő rendezvény volt. Szigeti László, parlamenti képviselő magabiztosan és higgadtan vezette le a programot. Koszorúzással és a három himnusszal fejeződött be az ünnepség. Itt, meg kell osztanom egy élményemet: Amikor a szlovák himnuszt játszották senki sem énekelt, amikor a lengyelt, a jelen levő lengyel vendégek énekeltek és arra lettem figyelmes, hogy Csaplovics miniszterelnök-helyettes is velük énekel (a saját himnuszát nem énekelte). Végül, a magyar himnuszt a nagy tömeg “teli torokkal” zengte! Fölemelő érzés volt (Csaplovicsnak ezt is le kellett nyelnie). Érdekes helyzet volt, hogy szlovák hadügyminiszter-helyettes küldöttsége teljes parádéban vonult ki. Díszőrség (lengyel is volt) és a minisztérium apparátusa katonásan szervezte a koszorúzás lebonyolítását. Állítólag azért, mert úgy döntöttek, hogy a párkányi csata fontos katonai esemény volt, ezért megadták az előírásoknak megfelelő tiszteletet.
Egy nagyszabású ünnepi fogadással, a helyi kultúrházban, fejeződött be a kétnapos esemény. Itt nekem, mint fővédnöknek kellett pohárköszöntőt mondani, ill. méltatni a kétnapos megemlékezést.
Nagyszerűen megrendezett és fölemelő esemény volt a Szobieszki szobor avatása ill. a párkányi csatáról való megemlékezés. Meggyőződésem, hogy a kitűnő alkotás, a lengyel király lovas szobra tovább szilárdítja e vidék magyarságának önazonosságát. Szobieszki János lóháton kivont karddal fog ezentúl őrködni Párkány és vidéke nyugalma és biztonsága fölött.
