Duka Zólyomi Árpád

Hosszú összetett munka és heves viták után megszületett (2009. jan. 14. - Straszburg) egy nagyon fontos, de egyúttal ellentmondásos dokumentum, pontosabban a G. Catania (GUE/NGL, olasz) féle jelentést az alapvető jogok helyzetéről az EU-ban 2004 és 2007 között.

Tekintettel arra, hogy a jelentés számos érdekes, de érzékeny témát ölel föl (kisebbségek, romák, homoszexuálisok, bevándorlók helyzete, terrorizmus stb.) az éles vitákban még a frakción belül is nagy volt a megosztottság. A jelentéssel kapcsolatos véleménykülönbségek gyakran a régi és az új tagállamok eltérő problémáiból adódnak. Az unió nyugati felén az alapvető jogok érvényesülése alatt a diszkriminációmentességet értik. Az új tagállamokban még máshol tartunk: alapvető szabadságjogainkat féltjük, és pl. amikor a kisebbségekről beszélünk, akkor az őshonos kisebbségek millióira gondolunk, - akiknek még ma is sértik alapvető jogait az új tagállamokban. Az EP képviselők 401 igen, 220 nem és 67 tartózkodó szavazattal fogadták el az anyagot.

Szemszögünkből a legfontosabb a Kisebbségek c. fejezet (44-50. cikkely), amely a kisebbségi jogvédelem területén olyan széles problémakört foglal össze, amelyre eddig nem került sor az unió talaján. Az EPP-ED frakcióülésen, részletes fölszólalásomban kiemeltem, hogy végre valaki megfogalmazta, és fontos, hogy az illetékes szakbizottság (LIBE) megszavazta azt, ami uniós értékrendünkkel, a demokrácia, az emberi és kisebbségi jogok védelmével teljes összhangban van, valamint a gyakorlatban számos (14) országban a legnagyobb természetességgel érvényesül - a nemzeti kisebbségi közösségek önigazgatási joga, illetve joguk az autonómia, különböző fajtájára. Természetesen csak úgy, ha megegyezésre jutnak a többségi közösséggel. Hiába ellenkeznek, ágálnak bizonyos országok, pontosabban hatalmak mindez ellen, a dokumentum a tényeket egyértelműen konstatálja, a reális helyzetről világos nézetet mond. Ne feledjük, hogy kb. 60 millió europolgár él kisebbségi sorsban. Így, a kisebbségek védelmével kötelességünk foglakozni. A 48. cikkelyvégre világos helyére teszi azt a kérdést, ami körül eddig csak homályos okfejtések, pro és kontra viták folynak. Határozottan fölszólítottam a kollegákat, hogy támogassák a jelentést és különösképpen a Kisebbségek c. fejezetet. A helyzet további alakulása várható volt. Föléledtek a románok és a spanyolok, akik közös módosító javaslattal akarták ellehetetleníteni a 48. cikkely kiváló szövegét. Hosszú küzdelem után végül, más frakcióval való kompromisszum után csak azt sikerül elérniük, hogy a zárójelből kikerült a fölsorolás: “személyes-kulturális, területi, regionális autonómiák”. Viszont a lényeg megmaradt, és ez a fontos: az EP “úgy véli, hogy a szubszidiaritás és az önrendelkezés elvei jelentik a leghatékonyabb eszközt a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak kezelése tekintetében, követve az Unión belül létező legjobb gyakorlatot, ösztönzi a megfelelő önrendelkezési megoldások alkalmazását, a tagállamok szuverenitásának és területi integritásának teljes tiszteletben tartása mellett.”

A többi cikkely is fontos, mert megállapítja, hogy az utolsó bővítés nyomán csaknem 100 kisebbségi népcsoporttal bővült az azelőtti ötven, amelyek java őslakos, illetve hagyományos kisebbségi közösség. A dokumentum továbbá hangsúlyozza, hogy a csatlakozás előtt ugyan léteznek a kisebbségvédelmi, az un. koppenhágai kritériumok, de azután, a közösségi politikában már nincsenek normák a a nemzeti kisebbségi jogokra. Sőt uniós definíció sem létezik a nemzeti kisebbségekről. Ami örvendetes követendő példaként kiemeli az ET 1201-es ajánlását (ebben az autonómia is benne van), valamint a Nyelvi Chartát és a keretegyezményt. Amióta EP képviselő vagyok, hangoztatom, hogy az ET vonatkozó dokumentumait az uniónak, bizonyos módosítások után egyszerűen csak át kellene vennie. Nagyon fontos az a megállapítás is, ami a kisebbségi nyelvek védelméről szól: “…az anyanyelv használatához való jog a legalapvetőbb jogok közé tartozik.”

Érdemes megemlíteni két szlovák kollegánk megnyilvánulását az előbbiekkel kapcsolatban. Az EP ülésen, a szavazás után mindnyájunknak joga van megmagyarázni a szavazást - miért támogattuk vagy nem a dokumentumot. I. Belohorská és P. Baco örömüket fejezték ki, hogy az EP sem támogatja az autonómiát vagyis, hogy kikerült az eredeti zárójeles szöveg a végső anyagból. Megmosolyognivaló és szerencsétlen a magatartásuk. Ezek szerint nem olvasták el rendesen a szöveget, vagy nem értik, hogy mit is jelent az önigazgatás a nemzeti kisebbségek számára (lásd a 48. cikkelyt).

Mindenesetre nagyon fontos dokumentum született a nemzeti kisebbségi jogvédelem területén az unióban. Élni kell vele és a jövőben, a jogalkotás terén részleteiben is tovább kell fejleszteni az EU belül a nemzeti és etnikai kisebbségek jogbiztonságát.