Vajdasági politikusok Brüsszelben
Január 28-29-én háromtagú vajdasági magyar küldöttség járt Brüsszelben. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, Dévavári Zoltán, a VMSZ alelnöke és Varga László, a szerb parlament (a Szerb Köztársaság Népképviselőháza) Európai Integrációs Bizottságának elnöke számos fontos tárgyalást folytattak, amelyek közül az egyik legfontosabb, Olli Rehn-nel, az EB bővítéséért felelős biztossal való megbeszélés volt.
Szerbia, attól számítva, hogy aláírta az EU-val a Stabilizációs és Társulási Szerződést, nagy igyekezettel megpróbál megfelelni az unió követelményeinek. A csatlakozás folyamatában megtette az első lépést, de természetesen még rengeteg a tennivaló. Az EU számára is az elsőrendű feladatok közé tartozik Nyugat-Balkán mihamarabbi integrációja az európai közösségbe. A legelőrehaladottabb állapotban Horvátország van, 2005 óta Macedónia is jelöltállam, Bosznia-Hercegovina és Montenegró is megtette már az első lépést.
A vajdasági küldöttség ezen kívül még találkozott a magyarországi, erdélyi és a felvidéki EP képviselőkkel is.
Rövid, de érdekes eszmecserét folytattam a délvidéki politikusokkal. Megismertettek az otthoni helyzettel, a VMSZ működésével és a parlamenti képviselőik munkájával. Úgy értékelem, hogy jelenleg aránylag jó helyzetben vannak. A négy magyar képviselő, a szerb parlamentben, azt lehet mondani, a mérleg nyelvét képezik, aminek köszönhetően számos, az ottani magyarság jogbiztonságát szavatoló rendelkezés, jogszabály előkészítése és elfogadása kedvezően alakul. Ha összevetem a mi jelenlegi felvidéki helyzetünkkel, a nap, mint nap szinte “kicsinyes” kérdésekben, illetve természetes jogainkért folytatott küzdelmünkkel - náluk, Vajdaságban sokkal simább és reményteljesebb a helyzet. Most készül például, a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény, ami tulajdonképpen a Magyarországon ismert és működő kisebbségi önkormányzatokról szól. Ilyen nálunk nincs és nehéz elképzelni, hogy Fico kormányzása alatt egyáltalán szóba kerülhet. Az anyanyelvű tankönyvekkel sincs semmi problémájuk. A nemzeti kisebbségek által lakott községek anyanyelvű megjelölése pedig egyszerű és igazságos folyamat. Az adott kisebbség képviselete összeírja a községek általuk használt megnevezését és bejelenti az adott állami szervnek, amely minden probléma nélkül tudomásul veszi és elrendeli a használatát. Nálunk, Szlovákiában ezt 1994-ben törvényesítettük (természetesen csak 20% fölött), de külön regényt lehetne írni arról a szlovák nyelvészekkel és politikusokkal folytatott küzdelemről, ami mindezt megelőzte.
Természetesen problémák is vannak Délvidéken. Ahogy rendszeresen figyeljük, ott is időről időre fölüti fejét a nemzetiség-, illetve magyarellenes megnyilvánulás, az erőszak és a gyűlöletbeszéd. Itt az EP-ben, az Emberi Jogi Albizottságban már hosszú ideje szorgalmazzuk, Becsey Zsolttal együtt, hogy tárgyaljuk meg a több mint két éve megvalósított tényfeltáró EP küldöttség vizsgálódásairól szóló jelentést - egy széleskörű meghallgatás formájában. Remélem, a közeljövőben sor kerül rá.
Februárban készül a szerbiai parlamenti Európai Integrációs Bizottság küldöttsége Pozsonyba és többek között találkozik az SZK NT Külügyi és Európai Ügyi Bizottságával. Megállapodtunk, hogy Bauer Edittel együtt fölkérjük az illetékes MKP-s bizottsági képviselőket, hogy a találkozón tegyenek föl olyan kérdéseket, amelyek a fönt említett és más hasonló témákkal kapcsolatosak. Hadd hallják a szlovák képviselők, hogy még Szerbiában is bizonyos értelemben jobb a helyzet, mint nálunk.
